Negatív érzelmek és indulatok a gyereknevelésben

Ha mérges, ha pufog, ha csapkod, ha kiabál - rászólunk.
Mármint a gyerekre.
De magunkra is.
Nem nagyon engedjük meg a negatív érzéseket, a rossz hangulatot.
Miért? Ennyire ijesztő lenne?
Milyen eszközök maradnak a durvaság helyett?
Hogyan oldhatjuk szülőként a bennünk és a gyermekünkben felgyülemlett feszültséget?
Milyen lesz az élete annak a családnak, ahol szabad dühösnek lenni?

Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ egy gyakorlatokkal fűszerezett, interaktív beszélgetés során. A téma sokszor előkerül szülőklubok, csoportfoglalkozások részeként, és mindig a legnépszerűbbek között van. Hiszen jólesik kiengedni a gőzt, és letenni
a „nálunk mindig minden rendben van” mázsás súlyú álarcát…

Bemutatkozás

Czecz Fruzsina vagyok, pszichológus, újságíró és édesanya. Előbbi kettőről már oklevelem is van, a kisfiammal viszont életre szóló tanulmányi szerződést kötöttünk… 

Munkám során szülőknek, pedagógusoknak és gyerekeknek tartok egyéni tanácsadást, illetve csoportfoglalkozásokat. Emellett megbízott oktatóként részt veszek a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológushallgatóinak képzésében.
Hiszek benne, hogy azzal segítek a legtöbbet, ha a hozzám fordulókat „halászni” tanítom, és nem „készre sütött halat” kapnak. 
A szülőktől érkező kérdések és a saját élményeim inspiráltak arra, hogy 2015-ben elindítsam a „Gyerekkel vagyok” blogot , ami nem sokkal később honlappal is bővült (www.gyerekkelvagyok.net).